A szalma betakarítás után a szántóföldön hagyása alapvető mezőgazdasági gyakorlat, amely kulcsfontosságú a tápanyag-gazdálkodás és a betakarítás utáni talajregeneráció szempontjából. A talaj, amely az ásványi és szerves anyagok tárháza, egy élő ökoszisztéma, amely tevékenységének köszönhetően lehetővé teszi a növényi maradványokból a szerves anyagok helyreállítását. A növényi maradványok megfelelő kezelése segít maximalizálni a bomlási folyamat előnyeit és elkerülni az esetleges problémákat.
A meghozott döntéseket befolyásolják az időjárási viszonyok, a vetésforgó szerkezete és az, hogy gabonáról vagy kukoricaszalmáról van szó.
A nyári hónapokban a szántóföldön hagyott gabonaszalma segít megvédeni a talajt a széleróziótól, és megtartja a talajban felgyülemlett vizet a magas hőmérsékleten. Ezért védő szerepet játszik, jobb növekedési feltételeket biztosítva a későbbi növényeknek. Nagy problémát jelenthet a rágcsálók intenzív fejlődése, amelyek gyorsan raknak fészket a növényi maradványokba. Ezért az egyenletes eloszlás, a töredezettség és a talajjal való sekély keveredés csökkentheti vagy akár megszüntetheti ezt a problémát. Tömör és erősen nedves talajon végzett betakarításkor érdemes 2-3 napot várni a tarlótörés előtt, mert az ilyen körülmények között végzett művelés "gyúrást" okoz, ami a talaj levegő- és vízviszonyokának megzavarásához vezet. Ha az időjárás száraz és meleg, nem szabad késleltetni a betakarítás utáni termesztést. Minél korábban keverjük össze a szalmát a talajjal, annál gyorsabban mineralizálódik. A magas hőmérséklet és a jó talajnedvesség kedvez minden talaj élőlényének. Kedvezőtlen jelenség a szalmabomlás során az anaerob körülmények kialakulása, ami különösen csapadékos években fordul elő. Ilyen körülmények között a cellulóz és a hemicellulóz hidrolízistermékei (glükóz, xilóz, arabinóz) erjednek, szerves savakat (ecetsav, propionsav, tejsav, vajsav) képezve. A hidrolízis során a ligninből fenolos savak (benzoesav, szalicilsav, sziringensav) keletkeznek. Ezek a vegyületek erősen fitotoxikusak a következő növényekre, különösen a téli növényekre. Ezért a levegő- és vízviszonyok mechanikai szabályozása mellett a nitrogén és a kalcium arányának szabályozása is célszerű. Gyakori, hogy a szántóföldeken hagyott szalmát legfeljebb 30 kgN/ha dózisban nitrogénnel juttatják ki. Nem szabad megfeledkezni arról, hogy a kijuttatott műtrágya adagot az adott növénykultúrába bevitt összetevő teljes mennyiségével kell csökkenteni (a Minisztertanács 5. június 2018-i rendelete értelmében a „Cselekvési program a víz mezőgazdasági forrásokból származó nitrátokkal történő szennyezésének csökkentésében és a további szennyezés megelőzésében” (Jogi Közlöny 2018, 1339. tétel)).
Jól átnedvesített, humuszban gazdag, a szorpciós komplexum erejéig optimálisan trágyázott talajon termesztett repce- és kalászos területeken nincs értelme a szalmához nitrogént adni annak mineralizációjának felgyorsítása érdekében. Ennek előfeltétele a szalma korai talajba juttatása. A kalciumban szegény és alacsony pH-jú talajok mikrobiológiai aktivitásának serkentésére nagy reakcióképességű karbonát mész használható 0,5-1,0 t CaO/ha dózisban, pl. A mész semlegesíti a szalma mineralizációja során keletkező, a talaj élőlényeire és a későbbi növényekre káros anyagokat. Ezenkívül a pH emelkedése elősegíti a szalmát lebontó baktériumok, gombák és egyéb talajszervezetek fejlődését. Ilyen körülmények között a levegőből szabad nitrogént megkötő baktériumok is elszaporodnak, akár több kg N/ha-val gazdagítva a talajt.
A kukorica betakarítása elsősorban ősszel történik, így a kukoricaszalma esetében kihívást jelenthetnek az időjárási és talajviszonyok, amelyek megakadályozzák a mikroorganizmusok hatékony lebomlási folyamatát. A kukoricaszalma esetében is ajánlatos a maradékot jól összetörni, a táblára egyenletesen szétszórni és a talajjal keverni. Ősszel a természetes mikrobiológiai aktivitás csökken, ami gátat szab az aktív bomlási folyamatnak. Ilyen esetben a növényi maradványok lebontását és a nitrogén-műtrágyázást elsősorban az alacsony erőforrás-igényű talajokon lehet bakteriális termékekkel támogatni. Hasonló hatás érhető el a nitrogén szerves formában történő felhasználásával, ami szintén a regeneratív mezőgazdaság egyik jól ismert gyakorlata.
A rendszeres talajvizsgálat segíthet a megfelelő döntések meghozatalában a növényi maradványok kezelésével kapcsolatban. Lehetővé teszik állapotának nyomon követését és megfelelő reagálást minden problémára. A talaj összetételének, szervesanyag-tartalmának és mikrobiális szintjének elemzése értékes információkkal szolgálhat, amelyek elősegítik a növényi maradványok optimális kezelését. A kutatás költségeit gyorsan kompenzálni fogják az elkerült következmények és a szántóföldi szervesanyag-növekedés.
